Kézilabda Világbajnokság 2009, Zágráb

2-3 hete indult meg a szervezés, ha már ilyen közel világbajnokság van, akkor ott kell lennünk.
Elindult a lázas email áradat, aminek a végére kialakult az utazókeret, és az, hogy
január 24-én hatan, illetve január 25-én négyen ott leszünk a zsír újan elkészült Zagreb Arenaban.

Az csak pár nappal az esemény előtt alakult ki, hogy a.) ott leszünk (volt némi hazárdirozás, de bejött )
b.) szombaton a hazaiakkal, vasárnap pedig a svédekkel meccselünk.

Szombat reggel 9 órakor keltünk útra Veszprémből, az első megálló Letenye volt,
ahol feltöltöttük benzin és valutakészletünket. Itt láttuk Gundel-Takácsot is a shopban,
de állítólag sielni mentek, nem kézi VB-re…
Útközben megy a horvát sláger rádió, és a többiek elsütik Flinkdani 2002-es poénját is a Fireballs tour-ról,
“ez biztos a Horvát Csárli”. :D

Zágráb belvárosában lehetetlen parkolni.
kb. délután egykor tudtuk elfoglalni az apartmanunkat, ahol a tulaj térképet és instrukciókat adott, hogy hogyan jutunk ki a csarnokhoz.
Ezután a bemelegítő sörök után irány a villamosmegálló.
Zágrábban körülbelül 4 féle villamos van, az életkoruk kb. 50 éve széles skálán mozog. Van modern, és szétesős.
Mi a modernnel mentünk, sofőrbácsitól vettünk jegyet, majd egy horvát lokálpatrióta közölte velünk, hogy felesleges lyukasztanunk,
szombaton nem dolgoznak a kallerek.
Kiértünk a helyre. Elkezdtünk sétálni a távolról is impozáns látványt nyújtó Zagreb Arena felé.
Már ott feltűnt a komoly rendőri biztosítás és egy rendőrautó el is indult, hogy lépésben haladjon velünk, szavatolva ezzel a biztonságunkat.
Egy VB sörsátor volt a közelben illetve a hétköznap lakótelepi kocsmák és trafikokként üzemelő egységek átalakultak szurkolói kocsmákká.
Betértünk egy trafikba, majd közöltük az öreg csókával, hogy három sör kéne.
Odament az üdítőshűtőhöz, és mi csodálkozva néztük, hogy a fanták mögül elővarázsol négy sört.
“No, no. Three beers.”
“One for me!!!” :D

Az aréna mellett egy szombaton is nyitva levő tesco szerű áruház volt, aminek később még fontos szerep jutott :D
A tapasztalat az volt, hogy a délutáni meccsekre nem nagyon mennek horvátok, csak az esti főműsorra.
Így volt ez szombaton is.
A biztonsági ellenőrzés komoly motozás volt. Nekem 2 db csere ceruzaelem volt, amit nem engedtek be, az kuka.
Nem mintha nem tudnám a fényképezőből kivenni, ha fejbe akarnám dobni Balic-ot.
Ezenkívűl a Labelló volt az első számú keresett tárgy. Labellóra ugrottak.
A csarnok a szokásos kétemeletes struktúra.
Sört csak az első szinten lehet kapni, nem tudni miért.
A 2 és fél decis sör 600 forintnak megfelelő kunába került, és persze meg kell innod mielőtt bemész a szektorba.
Gyors szemle, aztán belenéztünk a szlovák-délkoreába, de közben elhatározzuk, hogy meg kell néznünk a teszkót.
Ekkor a bevásárlócentrumban és környékén igazi VB hangulat van.
4-5-600 forint a másfél-kétliteres sörárú, ideális a hangulathoz.
Közben minden horvát haver, pacsi-pacsi közös képek. Ilyen a VB hangulat.
Balic egy isten.  A sportistenség megtestesítője a kartonbábú.
Kiből csinálnak kartonbábut. Az áruházban mindenhol karton Balic.
Prieglies Balic, Balic láda sörrel, Balic joghurttal. Ő a sztár. Azért akad karton Vori is.

Francia-Svéd félidejében Gabesz újra teszkóba megy, csarnok előtt folyik a bandázás.
Gabeszt visszafelé kérdőre vonja a közeg, hogy hova viszi a sört.
“To my mother and my father.” Persze. Vigyed.
Mindenki jön, fotó, pacsi. Jönnek magyarok is, közös ordibálás, “Hajrá magyarok!”
Csak egy kisnövésű horvát akar keménykedni, de a haverja lebeszéli.
Aztán vissza a csarnokba. Durván teli. Durván kockás mindenki.

Állítólag ezer magyar volt, de ha 15 ezer horvát közt eloszlik egyenletesen, akkor sansz sincs drukkolni.
A mi sorunkba vagyunk 10-en, de nem hallatszik, ha szurkolunk.
De azért minden magyar gólnál üvöltünk a kockások fülébe.
De amikor 15 ezer horvát elkezdi énekli Nered -Srce Vatreno-ját énekelni, a hátam borsózik.
Nagyon durva. Ilyen hangulatot még nem éltem át.

Sajnos kikapunk 5-tel, de a hangulat az hibátlan volt.
Este még kis szeszelés a városban, kis kaja meg az utolsó sör…

Vasárnapdélelőtt városnézés. Találkozunk egy bolonddal, aki belénk, egy kapualjba, és egy horvát nyugdíjasba is próbál belekötni.
Sebaj, elhagyjuk.
A városban érezhetően sokkal több magyar van mint szombaton.
Szegedi kollegákkal találkozva megbeszéljük, ha van rá mód, akkor a svédek ellen menjünk egy szektorba.
Hogy az mekkora királyság lenne.

Még megnézzük a VB sátrat Zágráb központjában, komoly erősítés, kivetítő, sör, sültkolbász,
horvátok, és sok magyar. Állítólag szombat este két huligán akart szerb zászlót égetni.
Később a lakótelepi kocsmában a helyi sportblikket böngészve, bekötött fejű szerb, kórházi ágyon.
Zadarban a szerbek buszát is megtámadták. Igazából a horvátoknak csak a szerbekkel, illetve a szerb zászlóval van bajuk.
Hát igen a háború az háború. Volt.

A telepi kocsmában azért már látunk egy-két arcot, akit el tudunk képzelni, mint a Torcida (Split), vagy a Bad Blue Boys (Zagreb) félelmetes hírű huligánbandák tagja, de szombaton nem nagyon láttunk ilyen kemény arcokat.
Később a sarkon találkozunk Veszprémi Rendőrkapitányság egyenruhás magyar rendőrrel,  csak hogy mindenki nyugodt legyen.
Ezután végre megtudjuk, hogy még van időnk, irány a VB sörsátor.
Lengyel-szerb meccs megy, boldog horvátok, mivel 21-7-re kenik a szerbeket.
Megint szól a Nered Hrvatska-ja.
Irány a csarnok.
Pang az ürességtől. Ez kb. kétezer nézőt jelent.
Egyszercsak megindul minden magyar a középső szektorba. Alakul a magyar tábor.
És hát a szurkolás hatalmas. Kellett is.
Helyszínen nagyon úgy tűnt, hogy a német bírók a svédeket tolják, de a szurkolásnak,
és a nemtetszésnek meg van az ereménye. A végén nem fújnak és nyerünk eggyel!!!!
Végre mienk a végjáték.
Együtt szurkolnak a horvátok velünk.
Meccs közben sokan érkeznek, horvátok, és nézik a sorszámot-székszámot,
és csodálkoznak hogy ezer magyar van a helyükön, de a biztonságiak engedték,
a horvátok meg megértették, hogy az első meccs után úgyis mindenki a helyére megy majd…

Hatalmas. MEccs után irány a parkoló, indulunk haza, a francia-korea, és horvát-szlovákot már nem nézzük helyszínen.
Kifelé jegynepperek: “Do you need ticket?” Mi: “No, we have. But, do you need ticket?” Ők: “Yes.”
Remek. A 200 kunás jegyünkkel 400 kunás helyen szurkoltunk, és utána 100 kunáért eladtuk. Hibátlan matek.
Gondolom később komoly árat ér a ticket, mert a pénztárnál már nincs.

Remek élményekkel távozunk. VB-re menni jó.
Az első benzinkútnál még össze “Hajrá magyarok!”-ozunk olimpiai bajnokunk Vajda Attilával.
Aki mindkét nap kiment Szegedről.

Kicsit hosszú lett a poszt, de azt hiszem az élményeket is sokáig fogjuk mesélni…
Megérte a szombati hangulatért, és a vasárnapi győzelemért.

Update:
Közben épphogy, de megverjük a koreaiakat, és a szlovákok épphogy, de kikapnak a svédektől.
Játszhatunk az 5-ik helyért. Pukit nem motiválja, nem is baj.